A terület foglaló szavak olvasást bénító hatása

Akinek mondanivalója nincsen, ne akarjon írni, mert az kell hozzá.

Vannak olyan írások, melyekben a szavak csak azért szaporodnak, hogy elfoglalják a helyet a "nagy fehérségtől".

A vastag regények is így készülnek, a gondolkodó újságírásról nem is beszélve.

Ha azonban, egyszerű és műveletlen embernek tartod azt, aki nem olvas hosszabb, bonyolultabb szöveget, nem hallottál a terület foglaló szavak olvasást bénító hatásáról.

Azt gondolhatnád, hogy az olyan ember, aki mellőzi

mindennapjaiban az olvasás gyakorlatát, csak kibúvót keres és tudományos magyarázatot gyárt, a kacifántosan hosszú írás művek elkerülése érdekében, mikor a terület foglaló szavakról hablatyol. Azonban ez, nem így van. A mi emberünk nem töpreng efféle dolgokon. De nem ám. Ő boltba megy, tömi a hasát és maximum bulvár lapokat szagolgat. Amelyik újságnak szaga hasonlít a jó magyar pálpusztai sajtéhoz, azt megveszi és olvassa. Felrójuk - e néki ezen cselekedetét?

Igen, de előre vetítve az eseményeket, szemünkbe vágná:

- Akinek mondanivalója nincsen, ne akarjon írni, mert az kell hozzá! /Arról nem beszél, hogy nem látja a betűket és rossz a szemüvege, és azzal se lát./

A terület foglaló szavak olvasást bénító hatása úgy nyilvánul meg, hogy az olvasni szándékozó egyed megretten, ha betűk tömegével árasztják el. Nem mondja ki mindegyikük, de általában így reagálnak. Amelyikük kimondja, így kiált fel:

- Húúú, ez ilyen sok?

De mi van olyankor, ha minimális betűkészlettel összeállított irománnyal találkozik az illető? Azt mondja:

- Húúú, ez ilyen kevés?

Nem mondja azt. Sőt nem mond semmit. Elolvassa, és ez kell nekünk. Elkaptuk.

Lehet- e rövid téma unalmas és álmosító?
A viszonylag egyszerűbben táplálkozó ember társunk, mindent annak tart, főleg ha azt a barátja írta és vers. De milyen dolog az?
Odatolja az orra alá, hogy olvassa már el és meg se kérdi tőle:
- Voltál ma már boltban? Megtömted a hasad?
Ez igen szomorú, akárhogy is nézzük, csak is részvéttel tekinthetünk reá. Hogyan juthatott idáig a világ? Mitől lett ily ön áltató írás mutogató? Nyomja az orra alá fű, fa.
- Ismerjél már meg! Itt van. Nem hazudok, úgy is kiderül, de akkor megsértődöm. Csak jót mondjál, különben az nap nem alszom!

Akinek mondanivalója nincsen, ne akarjon írni, mert az kell hozzá.
Kell-e nékünk un. írói véna ahhoz, hogy kiváló írás műveket hozzunk létre?
Nem kell akkor, ha a vak tyúk is talál szemet olykor-olykor mondással egyetértünk. De hát, miért is ne értenénk egyet?
A zene mindenkié és az írás is mindenkié, és ahogyan a zeneművek között is akad zagyva, kontár ének, az írások között is található siralmas, a költészetet csúfoló ötölvény. " De hát kétségbe kell-e esnünk, búsuljunk-e emiatt? Ellenkezőleg, oh hon inkább ez légyen ami lelket ad..."
Adjon ám megértő lelket, toleráns lelket, türelmes lelket, mert az olvasói világhoz az is kell, nem csak mondanivaló.