CSÓKOK

Csatornafedélen olvad megint,
tudod-e rózsám, ez mire int?
A csók, cseresznyefa alá való,
vége a télnek, elfogy a hó.

Ujjong a fa a rothadás fölött,
Jó táptalaj, e röghöz kötött.
Gőzöl a szenny alatta a mélyben,
s tavaszodik felette szépen.

Régóta ez van, ne legyen furcsa,
hogy vadul nődögél a dudva
is. A csatornában vár egy varangy,
ki ad neki csókot? Kinek kaland?

A MÓNIKA SHOW EMLÉKÉRE

Idézet: "... Ne nagyon gesztikulálj, édes énem,
                        mert meg van a véleményem rólad, édes..."  
                           /Bizottság együttes/

            ...átver a Pista, te Jutka, ne hagyjad!
            azt hiszi ő a menő, pedig mocskos,
            bűzös a szája, s ha rányit a rendőr,
            eltűnik gyorsan vagy mentegetőzik,
            azt hiszed, pulcsija illatos, bolyhos?
            szívja magába a rossz szagú füstöt,
            magvakat rágcsál és köpköd az utcán,
            jaj, teneked, csupa rossz, ami rád vár,
            nem hazudok, ugye, Mónika, látod?
            ...hidd el, én jót akarok, vele éltem
            több napokat, de kiraktam a szűrit,
            nem szavahű, mocsadék ez az ember,
            átver a Pista, te Jutka, ne hagyjad!
            ...jött mosolyogva a szürke szemével,
            mennék-e véle a bálba, a táncba,
            ugrott a lába, de volt neki kellék,
            alkohol ömlött az orra alá és
            ott hagyott csendben az esti sötétbe',
            nem hazudok, ugye Mónika, látod?
            verte anyámat, a hátam is többször,
            nézd, hogyan járok a lábam is sánta,,
            elhagy az Isten, ha ővele kezdel,
            átver a Pista, te Jutka, ne hagyjad!
            kocsmai térbe kívánkozik reggel,
            fúlna a sárba a többivel együtt,
            bor magyaráz ki belőle, ha nyelvel
            ott hagy az téged is hat gyerekeddel,
            nem hazudok, ugye Mónika, látod?
            munka miatt utazott Budapestre,
            estig a kártyát a restibe verte,
            lusta ez, mondom, nem ügyes ember,
            döglik az ágyon és fújja a füstöt,
            ő tehet róla, hogy sárgul a függöny,
            átver a Pista, te Jutka, ne hagyjad...

                                         
           

TAVASZ

Farkukat égre dobáló rigók beszélik:
-Enged a tél markának szorítása.
Izületes kezéből kipottyan egy árva,
görbe hátú világháló bolond.
Fölegyenesedik, mint az emberek általában,
és újra megtanul járni.
Gyalog közlekedik az utcán! Uram isten!
Gyalog bizon', legfölebb, ha bicajon.
-Hogy vagy? - megállít egy lányt.
-Rég láttalak, csak a webkamerán át?
Beleszagol gyönyörűséges,
virág illatú öblítőbe áztatott,
bolyhos pulcsijába.
Megérzi a másik szájának friss, mentolos
rágógumi leheletét és mosolyog,
mert a saját szájában is,
ugyan olyan gumi használódik.
Elbúcsúzik a lánytól, ennyi elég volt,
úgy érzi, most már mindent tud az életről.
A világot ölelné inkább. Megveregetné a hátát.
Pajkosan ráklikkelne, mert őt jobban ismeri.
Egész télen vele volt a neten.