Csatornafedélen olvad megint,
tudod-e rózsám, ez mire int?
A csók, cseresznyefa alá való,
vége a télnek, elfogy a hó.
Ujjong a fa a rothadás fölött,
Jó táptalaj, e röghöz kötött.
Gőzöl a szenny alatta a mélyben,
s tavaszodik felette szépen.
Régóta ez van, ne legyen furcsa,
hogy vadul nődögél a dudva
is. A csatornában vár egy varangy,
ki ad neki csókot? Kinek kaland?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése